Kisnána….Rajt, nincs több idő a gondolkodásra, elmélkedésre, mit, hogyan, most már menni, lépni-lépni kell. Hosszú lesz ez a nap, és mégis rövid, főleg akkor, ha végiggondolom az útvonalat….a szőr feláll a hátamon.
Szaporázom lépteimet, a terv minél tovább jutni világosban. Ködös az idő, felhők ülik meg a csúcsok ormát, sűrű pára gomolyog alant a völgyekben, izzad a természet, ez alól én sem vagyok kivétel, ömlik rólam a verejték. Kicsit zihálok, nem jól van ez így, de még korai keseregni, lemaradtam a csapattól. Kékesre felérve a pára gyöngycseppek opálosan csillognak a karomon.