Néhány gondolat Mátra 115 kapcsán…

Útvonal: Igazi Mátra-túrás útvonal, kemény emelkedőkkel és lejtőkkel. A legtöbb magas Mátra-csúcs felfűzve rá, lehetőleg úgy, hogy két csúcs közt minél lejjebb kelljen ereszkedni 🙂 Mindegyik csúcsnak a legtetejéig kellett mászni a pecsétért: Jagus, Oroszlánvár, Nagy-Szárhegy, Kékestető, Galyatető (kétszer), Ágasvár, Múzsla, Havas, Káva, Tót-hegyes, Világos-hegy. A szintmetszeten látszik, ahogyan a csúcsok között szépen levisz az út 300-400 méteres szintre: Parádsasvár, Mátraalmás, Lajosháza, Szorospatak, Mátrakeresztes, Zám-patak, Diós-patak, Kénes forrás, Fajzatpuszta. A gyilkos hegy- és völgymeneteket a rendezők kedvessége és a pazar ellátás oldotta.

Ellenőrzőpontok: Bőségesen voltak, és a megfelelő helyeken. Ráadásul meglepetés-pontok tömege is előfordult, és azok is gondosan kitalált helyeken. Mintaszerű tervezés. Rengeteg segítőkész ember bekapcsolódott a pontőrködésbe, nemcsak helybeliek, hanem az ország minden tájáról, egyesületéből.

Igazolófüzet: Világos de nem szájbarágós útvonalleírás. Érdemes volt olvasni menet közben is. Pontos táv- és szinttáblázat. Remek szintmetszet, amire rátekintve azonnal látni lehet, hogy mi vár az elszánt túrázóra a következő pár órában 🙂 Menetrend, telefonszámok az elérhetőséghez baj esetén.

Ellátás: Erről regényt lehetne írni, de ha egyetlen szóval kellene jellemezni, akkor: „fantasztikus”. Ennyiféle finomságot én még túrán nem láttam (talán a szigethalmiak nagy túrái hasonlíthatók hozzá). A teljesség igénye nélkül: igazi gulyás több helyen, zsíros-vajas-lekváros-mézes kenyér, hagyma-paradicsom-uborka-savanyúság, sós mogyoró, ropi, pogácsa, rengeteg házi- és teasütemény, túró rudi, palacsinta, aszalt gyümölcsök: datolya, szilva, sárgabarack, mazsola, friss gyümölcsök: alma, banán, narancs, innivalók: víz, szörpök, tea (többféle), izotóniás- , kálciumos- és magnéziumos víz, kávé, sör, … Ráadásul mindenhol olyan kiszolgálással, hogy: „maradj csak ülve, majd idehozom, mit kérsz, vegyél még, egyél még, kóstold meg, máris adom, …”

Időjárás: Jagusra érve köd fogadott, innen végig felhő borította a Mátra-gerincet. Igazi őszidéző, ködszitálós-csepegős-nedves volt az idő. Kékes csúcsa előtt 100 méterrel hirtelen kitisztult, kisütött a nap. Utána hol kiderült, hol beborult, néha eleredt az eső, majd elállt. Galyavárra menet rendesen esett. Később abbahagyta, és kitisztult. Az éjszaka már teliholdas, csillagos volt, a rákövetkező délelőtt pedig tikkasztóan meleg. Összességében: tökéletes, hiszen ha szombaton is olyan meleg lett volna, mint másnap délelőtt, akkor többen kidőltünk volna.

Rendezés: Iszonyat sok munka volt ebben a túrában, és ezt nemcsak az eddig leírtak mutatják. Hadd említsek még néhány ötletet, újdonságot:

• Festett kődíjak – a kövek gyűjtögetése és egyedi (nem egyforma!) festése is hosszas, aprólékos munka, aminek az eredménye egy teljesen egyedi díjazás.
• Internetes honlap – útvonalleírás, térkép, statisztikák, fórum a véleményeknek, online közvetítés: vagyis egy táblázat, ahova menet közben felviszik a résztvevők időadatait, és így nyomon követhető, ki hol jár (Kékdroidnak ezúton köszönöm a buzdító SMS-eket). Érdekes eljátszani az összehasonlító diagrammal is.
• Fényvisszaverő szalagozás a kritikusabb éjszakai szakaszokon – sötétben szinte vezeti az embert (ilyet először a téli LeFaGySz-on láttam)

Próbáltam belegondolni, hogy mindezek megvalósítása mennyi munkával járhatott. Csapatmunka volt ez a javából, amibe mindenki tudása legjavát adta bele. Példátlan összefogás eredményeképpen jöhetett létre ilyen formában! Sikerült megvalósítani a túra megálmodóinak azt a szándékát – ahogyan Medveczky Gyuri írta – „hogy megmutassuk egy civil közösség erejét egy jó ügyben”. Mintapéldája lehet ez minden alulról jövő civil szerveződésnek.

Nagyszerű érzés volt résztvevőként érezni azt a segítséget és lelkesedést, amivel körülvettek minket. Nekünk csak menni, menni kellett. Köszönöm túratársaim nevében is a rendezők emberfeletti munkáját, kitartását! Ezen a túrán szerintem nem mi túrázók, hanem a rendezők nyújtották a legnagyobb teljesítményt.