Most hogy szép tavaszi idő lett, és kizöldültek a fák (már legalábbis az alacsonyabban fekvő részeken) újra nekiálltunk a Parádsasvár-Galyatető táv bejárásának, kiegészítve a kitérővel Mátraalmásra.

Kellemes időben, kellemes tempóban, ismét lemérve: Sasvár-Galya: 6.2 km (a kilátóig), 1 óra 45 perc, 767 méter összesített szintkülönbség; Galya-Almás-Galya: 6.7 km, 2.5 óra (pihenővel), össz. szintkülönbség 1000 méter körül. Összességében nagyon kellemes mindkét szakasz, a Mátraalmásról visszafelé vezető meredek rész pedig kimondottan szép.

Ismét a sasvári parkolótól indultunk, de most a jelzést követve jobbról haladtunk át a falun; aztán pedig végig a piros + jelzésen. Így legalább megnéztük az üveggyár romjait a másik irányból is. Kicsit korán jött a tavasz, de feljebb kapaszkodva a gerincen azért szép lassan beértük és lehagytuk a zöldet. Egyébként a bükkfa levele, amíg ilyen szép zsenge zöld szinű, állítólag ehető; finom sóska-szerű íze van. A jelzések, az utak továbbra is jól láthatóak, követhetőek, nem találkoztunk problémás részekkel.

A mátraalmási kitérő nekünk is viszonylag új volt, erre már ritkábban járunk. De, tetszett.

A jelzésekkel olyan érzésem volt, hogy ezt nemrég valaki nagyon, de nagyon komolyan vette – ezúttal is köszönet neki ezért, szinte lehetetlen eltéveszteni. Egy helyen bambultunk csak el, ahol a jelzés lekanyarodik egy erdészeti útról, ott kicsit figyelni kell. Mátraalmáson pihentünk kicsit, megittunk egy kólát (3 deci – 90 forint, nem rossz). A pontos útvonal nem nagyon volt meg nekem fejben, ezért a túra végén van is egy kis csavar, azt hiszem letértünk a kijelölt útvonalról azzal, hogy levágtunk egy részt a falun át (rémlett valami levágás, de ez azt hiszem nem az).

Összességében tehát nagyon kellemes kis út volt, visszaérve Sasvárra elég jól esett a késői ebéd, a mátraalási kitérő pedig mindenképp megéri, főleg a visszafelé vezető út szépsége miatt.