Mátra 115 szakaszbejárás 45, szintidő 8 óra. Két frissítőpont is volt, de majd lentebb.

Athosz hajnalban kel, hogy mindenkit begyűjtsön. Először engem PBJ-n, aztán Alowot BP-en, majd Endrét Petőfibányán, és végül Janit Gyöngyöstarjánban. Gyöngyöspatáról indulunk, talán mínusz tíz lehet. Felfelé is kocogni kell, ha nem akarjuk, hogy ránk fagyjon a futógatya. Nagy-parlagig szép napsütésben kezdjük az utat, egy traktort próbálunk utólérni de az bemenekül a szőlők közé. Csodáljuk a panorámát: Havas, Világos-hegy, Káva, Szőke-bikk, Tót-hegyes, Vörös-kő bérc, Muzsla, csillog a dér mindenfelé.

Nagy-parlagtól Mátra 115 útvonalkövetés. Z négyzet, beszaladunk – Endre szavaival – a hűtőszekrénybe, a Zám-patak völgyébe. Némi szalagozás is segíti a tájékozódási munkát, követhető az út. Zám-patak mélye, mohás, köves, eldugott sötét völgy gyönyörű fákkal. Ember nem jár erre, legfeljebb futó vagy túrázó bolond. A futódzsekim úgy megfagy, hogy félek, hogy eltörik rajtam.

Z háromszög, Sóbánya-patak, eddig sosem volt türelmem megkeresni a jelzésmúzeumban elengendő kiállítási tárgyat, hogy a ,,jelzésen” jussak fel a Muzsla-gerincig, nem így most, öten nekiálltunk és minden nehézséget áthidalva rekonstruáltuk az útvonalat. A teljes szakaszt újra kell festeni a Mátra 115-ig!

Muzsla-nyereg, szigorúan őrködő öreg bükkök jelzik, hogy itt egy komoly hegyen vagyunk, fényképezkedünk, de nincs sok idő, hamar kihűlünk, inkább sétálunk tovább a Muzslára. Lefelé próbáljuk fejből kitalálni a Muzsla utáni csúcsok helyes sorrendjét, nem megy, de itt a helyes megfejtés: Nagy-Hársas, Nagy-Koncsúr, Kis-Koncsúr, Horka-tető, Kis-Hársas. Első frissítőpontunk a Nagy-Koncsúron van, egy vagány sziklagyepes réten. Döbbenetesen szimpatikus középkorú túrázókkal találkozunk, Szurdokpüspökiből jönnek, bennszülött mátrai emberek (Mátrakresztes, Gyöngyössolymos), Nyikom-nyeregbe igyekeznek nyársalni(!), hát ez kőkemény. Isteni solymosi ottelő borral kínálnak, teli vitaminnal, erővel, frissességgel, igazi hagyományos bor, mentes a mai nyugati bordivattól, de jó. Két körben is frissítünk. Barátainkkal a Mátrabércről cserélünk infót, ők két nap alatt szeretnék teljesíteni, sátorral :-). Na akkor mi bevetjük a Mátra 115 kártyát, amin azért meglepődnek. Végignézzük a napra hátralévő összes hegyet (a kilátás megengedi), aztán folytatjuk a kocogást.

Diós-pataknál egy kisebb teljesítményű hűtőszekrény üzemel. Innen Z sáv, kocogva indulunk el a völgy mentén. Sétára váltunk, visszapillantunk a Koncsúrok és a Muzsla felé és már fel is érünk a Galagonyás-bércre, varázscserjés. Örömmel találkozunk az új P+-el, ami Isten-fa tető felé megy, aztán Rózsaszentmárton felé (Nagy-Hársas, Széles-kő, apci Somlyó), a rózsaszentmártoniak festették nemrég (addig a Mátrának ezen a részén sem volt turistaút). Újabb ereszkedés a Zám-patak völgyébe. Itt majd bozótirtani, szalagozni kell.

Zám-pataknál jön a régi S+ jelzésünk, nem egyszerű meglátni, meg felmászni János-várához, vajon ki volt az a hülye, aki erre tervezett utat :-)?. János-várától még egyszer megnézzük a Muzsla bércét. Visszakocogunk a S sávra. Itt van egy kis kavar, több féle verzió is van a térképeken, hogy a S+ és sáv hogyan metszik egymást. A Kénes-kútnál az egykori tehénlegelő már teljesen elgazosodott, hiszen a fejlett korban már nem kell tehén, meg legelő a tejhez, csak autópálya, meg tejporipar. A Kénes-kút viszont ma is fennséges, második frissítőpontunk, amit most is a Mátra ad, mint örök fő támogatónk. A víz kellemes hőmérsékletű, sok vassal, ásványokkal, jót iszunk belőle. Mész-pest, Mész-oldal kissé benőtt, néhol nem is a jelölt úton megyünk, csak nagyjából. A Havas-oldalban kocogással melegítjük vissza átfagyott tagjainkat. Gyepes-völgynél le van kaparva egy kulcs jelzés, na majd itt is lesz munkánk. Viszont összességében a Havas egész jól megközelíthető, legalábbis téli viszonyok közt járható az egykor bozótos út, sőt néhol úgy tűnik, mintha járna erre más is rajtunk kívül.

Fajzatpuszta (Mátra 115-ön 100 km), itt volt az esküvőm, lakodalmam. Nekivágunk a Kávának. Sóstó-domb után kelet felé tekintve elképesztő méretű erdőirtás. A jelzésen is van egy farakás, menni kell tovább a gerincen. A Káván már piroslik a nap. Gyorsan továbbindulnk Závoz-réthez. Tót-hegyesig jól követhető a jelzés. A csúcstól az egykori lefelé ág jelzés szempontból megszűntnek látszik, na majd teszünk valamit, hiszen a lefelé ág megy át azon a tisztáson, ahonnan látszik Ágasvár és Óvár, na és hajdanán ezen a réten napoztam egy sziklatömb teteján, mikor a jelzést terveztük ide Kopival :-).

Aztán Z+ és Z négyzet, Rossz-rétek felé megyünk Babik-kúthoz. Ez lesz az új útvonal is, kicsit rövidebb, bár nem gyorsabb, viszont gyönyőrű, döbbenetes korú gyertyánok, bükkök tövében kocogunk a nehéz talajon. Babik-kutat nem nézzük meg, hogy működik-e, olyan mértékben hűlik a levegő, hogy inkább átengedtük magunkat a lejtőnek a Z háromszögön. Világos-hegy ma is tökéletes befejezése a túrának. András lelkendezik, hogy itt tölthet bő 24 órát egy júniusi hétvégén :-). Laza ereszkedés Gyöngyöstarjánba, a végén egy kis tornát tartunk (futás magas térdemeléssel, sarokemeléssel, indiánszögdeléssel) a faluban, mindenki láthatja, hogy is kell ezt csinálni. Janiéknál meg már vár az uzsonna, meleg tea, finom bor.

Tökéletes nap volt.

Ja és összegzés. Athosz barometrikus magasságmérője 2235m szintemelkedést rögzített, ha ebből levonok 229-et (Gypata – Nagyparlag), akkor még mindig marad 2006m. Ami lényegesen több, mint az 1701, amivel eddig számoltam… Tökéletes barometrikus magasságmérős idő volt, szinte érzékelhető légmozgás nélkül, statikus időjárási körülmények mellett.

A Nagyparlag-Gyöngyöstarján táv footpod szerint 36,5, ez nagy meglepetést nem hozott (kicsit alacsonyabb, mint a GPS-es turistautak.hu 37,7km-e).

További részletek a mért adatokról hamarosan.