Jó előre kinéztem már magamnak ezt a túrát. Akartam.De nagyon. A tavalyi Via Dolorosa után sejtettem hogy nem lesz könnyű menet.Nyomon követtem az útvonal változásait, egyre durvábbnak tűnt az egész és így egyre jobban tetszett =).

06.06.reggel 3:00, csörög az óra. Kelni kell, gyors öltözködés, fél négyes éjszakai, majd a Blahán találkozó-LépéshibaBoy, Joe, Gudlukingés jómagam.

Juditot később vettük fel, aki feláldozta a szombat reggelét arra,hogy átvigye az autót a rajtból a célba,aztán hazabuszozzon Budapestre. Ezúton is köszönet neki,bár ez csak Ádámnak jelentett komoly előnyt hazajutás tekintetében.Ronda idő volt egész úton,párás levegő,felhős ég,de ez nem szegte kedvem.5:42kor becsapódtunk Kisnánán,a vár előtt,és beslattyogtunk nevezni,ami rendkívül különleges módon egy tálca sütivel történt.Átöltöztem,és kábé hatszor leellenőriztem minden cuccomat.

Megkaptuk az igazán profi itinereket,a színes szintmetszeten látszott,hogy nem sok vízszintes részen haladunk majd utunk során.Befizettünk 1500HUF-t étkezési jegybe,és 6:28-as rajtidővel,az előzetes tervemhez képest 28 perc hátrányban indultunk el hárman:LépéshibaBoy,Joe,és jómagam.

Oroszlánvárig minden remekül ment,felhős-ködös szeles idő volt,de szerencsére csak a szél verte a fejünkre a vízcseppeket a falevelekről.Kékesre(17,15km/1323 szint)kicsivel több mint három óra alatt érkeztünk meg,és belebotlottunk az első komoly frissítő-etetőpontba.Jól be is lakmároztam,majd indultunk tovább.Kisütött a nap,ami bíztató jel volt.Parádsasváron már rendes hőség volt,neki is vetkőztem,és itt is remek ellátásban volt részünk. Hármasfogatunk viszonylag simán vette a Lipótokat is,ezen a szakaszon nagyon kedvesen pont elbújt egy felhő mögé a napocska,így épp nem sütött a fejünkre a kopár,és baromimeredek emelkedőn.Galyatetőre(31,36km/2014szint) még mindig 5ös átlag felett érkeztünk,de itt is olyan bőséges volt a szolgáltatás,hogy már látszott,nem sokáig lesz ilyen jó a tempónk.Táska nélkül csapattunk le Mátraalmásra,lefelé kicsit benéztük a jelzést egy dózerútnál,de hamar korrigáltunk.A faluban naranccsal,mazsolával kínáltak,mi pedig a Galyavár felé vettük az irányt.Szerencsére sokkal könnyebben ment ez is mint reméltem,egész meglepődtem magamon,és bizakodni kezdtem.Galyatetőre érve szembetalálkoztunk Ráspollyal és Martyeval,ők hatos átlaggal tolták addig,ami szép.=)Itt azonban elkezdtett istenesen esni az eső,én csitulásra várva ismét kedveztem a hasamnak némi finomsággal,Joe ivott egy kávét,majd hamarosan elindultunk,és tényleg mintha visszavett volna az eső.Ismerős terepen haladtunk egészen a Nyírjes erdészházig,ahonnan egy komolyabb emelkedővel Mátraházára érkeztünk.Itt is elképesztő mennyiségű finomsággal vártak minket,és még zsírozni is majdnem beszálltam a jókedélyű pontőrök mellé.De nem volt most erre idő,menni kellett,sok-sok kilométer várt még leküzdésre.

Joe-ék hamarabb elindultak,én telefonálgattam még egy kicsit,aztán Lajosháza felé benéztem egy kanyart,a S4zeten,és elég későn korrigáltam.Mindegy,+1 km az már nem oszt,nem szoroz. Lajosházán falatozhattunk,de már bőven jóllaktam,így nem sok mindent tudtam fogyasztani,de az ember próbálkozik.Itt is később indultam mint Ádámék,követtem őket majd be is értem őket miután rátértünk a P+-re.Ezután volt egy kis kavarás az erdőirtás miatt,LeFaGySzos emlékek villantak be-nagyon rommá voltam akkor a térdig érő hóban ezen a szakaszon.Itt többen összetorlódtunk,nagyobb csapatban haladva értük el a Bagolyirtási műutat,majd Mátraszentimrét,(60,54km/3407 szint)ahol meleg levessel,joghurttal,meg sütivel vártak minket,jól is esett,meghát lejtő következett,úgyhogy falatoztunk,én személy szerint majdnem pukkadásig voltam már.Szorospatakig rendesen haladtunk,jó tempóban gurultunk lefelé a lejtőn,és még világosba megérkeztünk a pontra,ahol épp elkészült a gulyásleves,bográcsban.Úristen,kábé 7 km-el ezelött kaptunk meleg levest.Ez egészen elképesztő.Nem tudtam már enni,nem fért be semmi már,csak néhány süti,meg egy kicsi sör.Ágasvár felé kapaszkodva már lámpát kellett rántani,folytatódott a küzdés a szinttel,és a kilométerekkel-immáron sötétben.Ágasváron is a mármár szinte megszokott mennyiségű étek alatt roskadoztak az asztalok,nagyon finom süti,meg kávé is volt.Meg a köves meredek csúcs még előttünk,ahol embertelen szél fújt.Gyorsan kiütöttük ezt is,lefelé el is seggeltem,meg is rántottam kicsit a bal bokám,de nem tűnt súlyosnak.Visszatérve a házba rövid szöszmötölés után megindultunk lefelé.Itt már Ráspolyék is megérkeztek,majd el is léptek Vándor-forrás magasságában.

Falloskútra nem esett jól felmenni,kezdtem kicsit álmosodni,de még nem volt vészes a helyzet.Meglepetésponton pecsétet kaptunk,meg eligazítást a Mkeresztesig taró szakasz szalagozásáról.Be is értünk a faluba,majdnem éjfél volt már.Itt kezdődtek a gondok.Megtaláltuk a jelzést,illetve a törölt jelzést,amin 3 hete a Vidróczkin még vígan jöttünk lefelé.Most át volt mázolva szürkével.De biztam a GPSben,Joe-ék meg bennem egyre kevésbe,de a végén csakcsak meglett nagynehezen a régi jelzés,már az erdőbe-ott már nem volt átmázolva.Hosszabb úton érkeztünk a Hidegkúti házhoz(81,94km/4509 szint),mint ahogy azt kellett volna tennünk,de nem búsultam.Itt ismét volt süti,leves,sör,túrórudi,meg egyéb földi javak.Meg volt hát egy Ádámunk,aki a 88as távon itt elvált tőlünk,és elindult,hogy egyedül bevegye a Tót-hegyest az éj leple alatt.Elbúcsúztunk tőle,majd épp indultunk Joe-val tovább,amikor beért egy nagyobb csapat.

Nagyparlagig ismerős volt a terep,egy helyen lámpa nélkül nyomultunk a ragyogó holdfényben.Álmos lettem hirtelen,így előkaptam egyetlen energiaitalomat,és magamba öntöttem.Ez volt az első dolog a felszerelésemből,amit használtam-ez is a frissítőpontok bőségességét mutatja.Nagyparlag után azonban egy várt,és az előre sejtett méretűnél nagyobb szopóbódéba botlottunk,név szerint a Muzslába,és az ő Z3szög jelzésébe. Az elején még nem is volt vészes,jelek voltak rendesen,még tán ösvény is akadt,igaz köves,benőtt,bedőltfás.Mentünk-mentünk,de csak nem akart emelkedni az út a lábunk alatt.Itt már sejtettem,hogy ez bizony exponenciális emelkedő lesz…Ez a sejtésem be is igazolódott,miután elváltunk a Szén-pataktól,megindult keményen felfelé a jel,merthogy út az itt szinte semmi sem volt,csak sok-sok kő a lábunk alatt.A végére maradt a java,kábé 900 méteren volt cirka 200 szint.Joe csoffadozott,én épp érzelgős kedvemben voltam,próbáltam tartani benne a lelket.Egyszer csak,alig 250 méterrel a Psáv elérése előtt,lámpafényre lettem figyelmes bal kéz felől.Majd a lámpa gazdája is előkerült:KuJoMival találkoztunk,aki megpróbálta tévedésból toronyiránt bevenni a Muzslát,de meglátva fényeinket,inkább a „józanabb”(helyesebben a kevésbé agybeteg)megoldást választotta.Megörültem hogy közel a csúcs,és szaladni kezdtem felfelé,rátértem a Psávra,majd kisvártatva elértem a csúcsot.(90,01km/4976 szint)A csúcskőnél leróttam tiszteletem,majd kinyilvánítottam a véleményem is.A pontőrök banánnal és vízzel kináltak.Itt volt Martye is,aki eléhezett,és kicsit rommá volt.Ráspoly nyilván megfutatta egy pöppet…=) Megjött KuJOMi is,innen együtt robogtunk lefelé a Koncsúrokon.Joe-t önző módon hátrahagytam,ő kicsit megpihent a csúcson.A véget nem érő lejtőn csoffadozok rendesen,többször elbotlok,így igazi megváltás a Diós-Patak túloldalán az emelkedő,és az EP.Itt kávét ittam,meg benyomtam egy flectort is,por formájában-enyhítendő egyre erősödő bokafájásomat,amit az Ágasvári fiaskó rovására írtam.

Amíg ücsörögtem,KuJomi továbbállt egy pár fős csapattal,köztük OT Ibolyával,akiket itt értünk utol.Pár perccel később már nagy erőkkel fáradoztam az utolérésükön.Ez meg is lett,és a hajnali félhomályban egyre közelebb kerültünk a Havashoz.A Jánosvára és a Mészpest után már teljesen világosban ugrottunk neki a Havasnak.Itt irgalmatlanul rommá voltam,alig álltam a lábamon,leesett a vércukrom,rámtört megint az álmosság,minden bajom volt.Többeket utolértünk felfelé,de én csak makacsul Józsi sarkára koncentráltam,és összeszorított fogakkal rakosgattam a lábaimat egymás elé.A csúcsra érve azonban átlendültem a holtponton,kaptunk egy kicsi bort,gyöngyöstarjánit,köszönjük,finom volt,meg MagneB6+szőlőcukor kombót nyomtam a táskámból,ami jót tett.Fajzatra hamar leértünk,hármasban haladtunk,mert Ibolya ellépett előlünk. Itt is volt minden földi jó,meg kellemes napsütés,ami jó kedvre derített,így irgalmatlanul nyomtam a Kávára felfelé.Józsi leszakadt,ketten maradtunk az ismeretlen túratárssal,Istvánnal(?).A Káván bevártuk Józsit,de utána megint elhagytuk,és szinte észrevétlenül érkeztünk meg a Tóthegyesre(113,91km/6267 szint),ahol palacsinta várt,meg is ettem belőle vagy négyet.Valahonnan előkerült Ibolya,lefelé Józsival is szembetalálkoztunk,ő is rendben volt,ment jó tempóban felfelé.Innen már nem volt sok,éreztem,hogy ez tényleg meglesz,és ez akkora örömöt okozott,hogy a Világos hegy meg sem kottyant.Kaptam egy sört a pontőr sráctól,meg egy utolsó pecsétet,és nekilendültem.Miután leértem a bitang kellemetlen lejtőn,nekiálltam futni,Ibolyával kerülgettük egymást.Levettem a pulcsim,mert meleg lett közben,és még Ibolyát is hátrahagytam.Jólesett futni,közben a hideg futkározott a hátamon,beleborzongtam a célbaérésnek még a gondolatába is. Ismerem ezt az érzést,hosszútávú túrákon rendszeresen előjön,és olyan tartalékokat mozgat meg,amikről sejtelmem sincs.Lendületesen szaladtam,csak a Z3szögekre fókuszálva.Kiértem egy pusztás részre,jobbra gyümölcsös volt,és pokoli hosszúnak tűnő egyenes vezetett mellette.Két túratárs tűnt fel előttem,utolértem őket,majd el is hagytam.Hihetetlen érzés volt aszfaltra lépni,ráfordulni a falu házaira.Futva értem a templomhoz,és befordultam előtte,amikor megszólalt a 10 órás harangszó.Még egy jobbos be a kapun,és célbaértem.

Elképesztő érzés volt,27 óra 32 perccel,124,04 km-el(+ a kavarások=)),6374 m szinttel és 145279 lépéssel a rajt után az utolsó pecsétért odanyújtani a lapom a célszemélyzetnek.Medvegyu jött,gratulált,és mondta hogy válasszak követ.MenőManós lett,hosszas gondolkodás után.Lerogytam egy székre,Ráspoly már beért,gratuláltunk egymásnak.Még ide is rengeteg süti jutott,meg őzgulyás,sör,tea,és minden egyéb földi jó.Megjött hamarosan Ibolya is,meg Józsi,meg Joe,meg sorban mindenki,még Martye is,akiről már azt hittük,végleg feladta.

Elképesztően profi rendezés volt,hihetetlen ellátással,odaadó,kedves rendezőkkel!Hatalmas élmény volt,életem legnagyobb túraélményét kaptam tőletek,ezért köszönettel tartozom,bár ez az egy szó nehezen fejezheti ki azt amit a célban éreztem.Azért valamit csak elmond,hogy a célba érés pillanatában is tökéletesen biztos voltam abban,hogy jövőre újra ott leszek,és újra nekivágok a Mátra 115-nek,még akkor is ha addigra 140 km hosszúra hízik is az útvonal…=) Köszönöm szépen a lehetőséget,és gratulálok minden táv minden indulójának,teljesítéstől függetlenül!